Spiritualitás

Gondolatok egy csésze meleg ital mellé

Azután így szólt hozzájuk: Ki az közületek, akinek van egy barátja, és az elmegy hozzá éjfélkor, és ezt mondja neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret, mert útról érkezett egy barátom, és nincs mit elébe tegyek - és az így válaszolna belülről: Hagyjál békén! Az ajtó már be van zárva, és velem együtt gyermekeim is ágyban vannak, nem kelhetek fel, hogy adjak neked. Mondom nektek, ha nem is kelne fel, és nem is adna neki azért, mert a barátja, tolakodása miatt fel fog kelni, és megadja neki, amire szüksége van. Lk 11, 5-8

Élénken emlékszem a pillanatra, amikor először közölte velem valaki: imádkozom érted. Megkérdeztem: mikor, hogyan? Elővette határidőnaplóját, amibe fel voltak írva a nevek. A naptár napi rubrikáit teljesen kitöltötték a kígyózó névsorok. Valóságos nevek és valóságos emberek. Én tovább kérdeztem: "Ugye, csak felsorolás szinten lehet ennyi emberért imádkozni?" "Dehogy - jött a válasz -, hogy tudnám akkor magam elé képzelni, hogyan vihetném az ügyét méltón az Úr elé?" Akkor kitört belőlem: "Ez nagyon sokáig tarthat, több órán át." Valóban több órán át tartott, sok évtizeden keresztül. Azóta másképp gondolok az imádságra. 

Johann Gyula, intézményünk diakóniai lelkészének gondolatait olvashatják.